Az Identitarianizmus

Mióta létezik itthon az Identitás Generáció, azóta kapjuk folyamatosan a a bélyegeket, hogy „kamujobberek, frankofón nacionalisták, idegenszívűek”. Minden félelem a meg nem értésből ered, így hát ez az írás álljon most definícióként a jövőre nézve is, hogy az Identitás Generáció miért küzd, mi a hitvallása.

Magát az identitárius kifejezést a nyugati baloldal kezdte használni a bevándorló tömegekre, hogy leplezzék az integráció sikertelenségét. A ’68-as forradalomra reagáló francia agytröszt (a GRECE) pedig, ezt továbbfejlesztve és adaptálva az új-jobboldali eszmeiségre, létrehozták az identitarianizmus alapjait. Mielőtt az olvasóban felmerülne, hogy „na hát megmondtam, hogy francia ideológia”, fontos itt hozzátennünk, hogy ezen kör jeles gondolkodója volt Dr. Molnár Tamás, az emigrációba kényszerült magyar katolikus filozófus is, aki meghatározó irányadója volt ezen gondolatoknak. A mi mozgalmunk az ő örökségükön alapul, fejlődik és egészíti ki az „enciklikákat”, a fejlődés örök folyamatában.

Ha azt mondom, hogy identitárius lehet a hutu törzs egy tagja is Ruandában, de az Identitás Generáció tagja nem, akkor az olvasón most heveny szemöldökhúzódást vélek felfedezni. Nézzük meg közelebbről, mi is az etnokulturális halmaz.

Erre a legmegfelelőbb ez a kép, amely jól szemlélteti azt a komplex halmazábrát, mely minden egyes Homo s. sapiens identitását meghatározza. A két alapvető értelmezési sík az etnikai és a kulturális tér, melyek egymástól elválaszthatatlanul állnak mindennek az alapjaként. Az etnokulturális egység a továbbiakban három szintre tagolódik: regionális, nemzeti és civilizációs. Minden szintet értelmezünk etnikai és kulturális síkon is, így hát vegyük sorra ezeket.
A legalapvetőbb a regionális, hiszen ez adja a magját az individuumnak. Regionális szinten az etnikai vonatkozásért túl messze nem kell menni, hiszen ez a családunk/szűkebb pátriánk. Ebbe öröklött fenotípusos tulajdonságaink, valamint a generációkon át öröklődő egyéb tulajdonságok tartoznak bele.

 

“A legalapvetőbb a regionális, hiszen ez adja a magját az individuumnak.”

 

A kulturális oldal itt már jóval érdekesebb, hiszen a regionális szinten lévő kultúra határozza meg a velünk jött tulajdonságok fejlődését, vagy degradációját. Vidéken jóval könnyebb behatárolni a kulturális oldalt, hiszen egy helyi futballklub, egy speciális népszokás, vagy egy helyi vallási vonatkozású dolog is ide tartozhat. A legegyszerűbb mindezt egy példával szemléltetnem, a teljesség igénye nélkül: Kovács Ödön született Hollóházán, édesapja és édesanyja is magyarok, azon belül pedig palócok. Ödön tehát európai ember, magyar ember, azon belül palóc (a későbbiekben hadd térjek vissza erre a három szintre). Ödönnek így aztán öröklött tulajdonságai meghatározzák a kinézetét és más, a magyarságra jellemző biológiai tulajdonságot is (sic! nem fajelméleti, strasszerista humbuki értelmezésben). Ödön Hollóházán nőtt fel, idealizált családi körülmények között, néptáncolt, rendes katolikusként él és részt vesz a többi helyi örökség megőrzésében. Így aztán Ödön kulturálisan is palóc. Viszont, ha Ödönék elköltöznek még egészen kiskorában Kiskunfélegyházára és ott ugyanúgy szocializálódik, akkor Ödön etnikailag palóc lesz, kulturálisan meg kun, na de nemzeti szinten pedig magyar.

Így aztán meg is érkeztünk a nemzeti szinthez. Minden egyes szint egy nagyobb halmaz. Csakúgy mint a regionális körben, úgy itt is található etnikai és nemzeti szint. Az etnikai magától értetődik, hiszen ahogy a regionális szinten, úgy itt is ezt a szülők határozzák meg. A kulturális itt már jóval érdekesebb, hiszen már halljuk is a kérdést: na hát oszt’ ki a magyar?

 

“etnokulturálisan ugyanúgy magyar a palóc, mint a kun”

 

Aki annak vallja magát? Hát ha csak a kulturális vonatkozását néznénk a nemzeti szintnek, akkor így lenne, de ugye van ennek etnikai oldala is. No de térjünk vissza a kulturálisra. Egy nemzet kulturális identitását az azt alkotó egyének és kisebb csoportok közös vonatkozásai (nyelvi, történelmi, edukációs, de akár a mindennapi élet apró, de jellegzetes dolgai) határozzák meg. Így lehet, hogy etnokulturálisan ugyanúgy magyar a palóc, mint a kun, holott regionális szinten sem etnikailag, sem kulturálisan nem egyeznek, a nemzeti egészt tekintve viszont nyelvük és történelmük során egybeforrtak.

A civilizációs szint – nekem személyes kedvencem, mivel eleddig egy ideológia sem tárgyalta ezt így – a legmagasabb kohéziós erő az ember identitását tekintve. Ahogy az eddigi kettőnek, úgy ennek is van etnikai vonatkozása, lásd az európai ember és van kulturális, lásd az összeurópai kulturális identitás. Hogy ez mi, azt Benoist-ék lefektették cca. 50 évvel ezelőtt: a görög-római kulturális folytonosság, valamint a keresztény alapokon nyugvó morális struktúra folytonossága, melyet a közös történelmi fejlődés kovácsolt eggyé. Röviden. Mivel ennek taglalásáról könyvek sokasága szól, ezért álljon itt ez a profán félmondat, hogy mégis tisztába tegye az európai identitást. Visszatérve Kovács Ödönre: ő európai, magyar és palóc.

 

“Az Identitás Generáció viszont tisztában van azzal, hogy a civilizációs szint megóvásáért milyen kompromisszumokat kell meghozni[…]”

 

Egyik tényezőt sem ragadhatjuk ki, mert sérül az öntudatunkat fenyegető tényezőkre adott válaszreakció. Ilyen hibába esik az ún. nacionalizmus, amely képtelen tovább gondolkodni a nemzeti szinten és habár önmagáról sokszor elhiszi, hogy más európai nacionalistákkal együtt tudnak működni, ez tettlegességig sosem megy, megmarad csupán közös koncertek és fotók szintjén. Az Identitás Generáció viszont tisztában van azzal, hogy a civilizációs szint megóvásáért milyen kompromisszumokat kell meghozni, ezért van az, hogy már számos nemzetközi akcióban bizonyítottuk, hogy a soknemzetű, szuverén mozgalmak alkotta falanx bizony megállja a helyét mind a tengeren, mind a hegyek közt és a levegőben is.

A szuverenitás egy ismét fontos tényezője a mi gondolatvilágunknak. Nálunk ezt úgy hívják, hogy etnopluralizmus. Azaz minden szinten (civilizációs, nemzeti és regionális) megillet mindenkit a pluralizmus joga. Az önrendelkezés minden egyénnek és kultúrának is jár. Ezért támogatjuk a lehető legerősebb autonómiát a székelyeknek, ezért megyünk az Európai Unió népszuverenitást sértő intézkedései ellen és ezért szeretnénk egy erős Magyarországot, egy erős Közép-Európát és egy független és a nagyhatalmak közé tartó Európát, amely nem önmagát számolja fel hazug ideológiákkal, a multikultival és az internacionalista elnyomással, hanem egy olyan „Uniót” szeretnénk, mint a görög városállamoké: egyenként erős és szuverén nemzetek alkotta európai szövetséget.

Bódi Ábel

generacio.eu cikk kép

Amin a baloldal nem gondolkodik: a migrációs válság morális oldala

A migrációs válság idején sok olyan ember ragadott Bibliát, akinek talán még életében nem volt kezében a Könyv. Ez a – bibliai szóhasználattal élve – farizeuskodás komoly erkölcsi károkat okozott, és míg ezek az emberek a Biblia kiforgatásával töltötték idejüket, a rászorulókon való segítségnyújtás késlekedett, ami valószínűleg sok emberéletet is követelt.

„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. 32Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” 34„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. 35Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, 36mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. 37Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? 38Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? 39Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? 40A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

Máté 25:31-40

Az írás egyértelműen rendelkezik. A migrációs válsággal előállt sajátos szituáció azonban sajnos nem ilyen egyértelmű. Annyi leszögezhető, hogy rászorulókon való segítségnyújtás keresztényi kötelesség, ezt a Krisztusi tanítás és az általánosságban vett európai értékrend is megköveteli. Ennek a morális kötelességnek a teljesítésére azonban számos lehetőség áll Európa rendelkezésére, melyek két nagy és jól elkülöníthető megoldási csomagként csoportosíthatók.

Még csak jobboldalinak sem kell lenni, hogy belássuk: sokkal jobb a megoldást exportálni a probléma helyére, mint a problémát importálni a megoldáshoz. Előbbivel lehetőségünk van egy felmerülő problémát a gyökerénél kezelni, utóbbi esetben azonban ezeket a problémákat más, gyakran súlyosabb problémákra cseréljük. A sokszor teljes kudarcba fulladó amerikai típusú demokráciaexport helyett az európai módszer az innovációs technológia és a tudástőke (know-how) exportálása, mely számos esetben bizonyított már és melyben mi magyarok is kimagaslóan szerepelünk:

  • Az észak-afrikai térség stabilizálásának céljából a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ számos projektben működik együtt afrikai országokkal. Nigériában szárazságtűrő kukoricafajták nemesítése folyik magyar fajták bevonásával, Algériában halászati és takarmányipari fejlesztések, Tunéziában halászati és méhészeti együttműködés zajlik, Egyiptomban öntözéstechnikai fejlesztések folynak. Marokkóban a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet tevetej feldolgozási technológiát dolgozott ki, továbbá búzanemesítési program is folyik magyar genetikai anyagok felhasználásával.
  • „A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap finanszírozásával megvalósuló Egyedi döntések Program keretében támogatást elnyert „Stratégiai Együttműködések, Innováció- és Tudástranszfer Megalapozása a Szubszaharai Térségben” elnevezésű projekt keretében mindkét fél számára előnyös, hosszú távú tudás- és technológiatranszfer megalapozását és a gazdasági együttműködés előmozdítását tűztük ki célul Magyarország illetve Dél-Afrika, Botswana, Kongói Demokratikus Köztársaság és Kenya között szem előtt tartva az etikus és morális megfontolásokat.”
  • Domonyai András Kenyában európai növényfajok meghonosításával kísérletezik az ottani éghajlati körülmények között. Célja többek között az önfenntartás elérése a kontinensen, az afrikai mezőgazdaság megreformálása, új vidékfejlesztési irányvonalak feltérképezése. (Példamutató missziójához sok sikert kívánunk neki! – a szerk.)

Domonyai András Kongóban, Forrás: indexvas.hu

Hogyan találkozik a segítségnyújtásnak ez a magasabb szintű módja az Írással? Mivel a Biblia erkölcsi iránymutatásai szó szerint és szimbolikusan is értelmezhetők, érdemes több szempontból megvizsgálni az egyes erkölcsi tételeket. Az éhezés és a szomjazás nem csak testi, de lelki igényeket is jelölhet, szomjazhatjuk a tudást, éhezhetjük az elismerést. A befogadás, a felruházás és a látogatás gesztusai szintén bírnak lelki jelentésrétegekkel: a másik ember problémáját befogadhatom a szívembe is, az ő gondjából saját magamra vehetek. Felruházhatom, felvértezhetem a másik embert az őt ért csapások ellen, amennyire csak ez emberileg lehetséges. Meglátogathatom, figyelemmel kísérhetem a fejlődését, akkor sem engedem el a kezét, ha már úgy gondolom, hogy nincs szüksége rám.

A lelki szint értelemzésénél a fizikai szinteken történő értelmezés sokkal egyszerűbb: a segítség exportjával valamennyi erkölcsi tétel fizikai szinten is manifesztálódik: étel, ital, orvosság, öltözék. A befogadás tétele azonban magyarázatra szorul. A felebaráti szeretet megköveteli, hogy segítsünk, de mi történik, ha a segítségnyújtás veszélyt jelent a saját életünkre? A Biblia az élet védelmére, szeretetére és az élet értékének egyetemlegességére tanít: úgy kell tehát megvédeni a másik ember életét, hogy a sajátomat ne sodorjam veszélybe. A saját életem védelmének fontossága, ugyanakkor nem mentesít a segítségnyújtás kötelezettségei alól. A morális probléma jól tapintható, az ellentét azonban nem feloldhatatlan: leghelyesebben akkor járok el, ha nem a másik embert engedem be a saját portámra – veszélybe sodorva ezzel magamat és a családomat – hanem odamegyek, ahol a baj van, és egy új portát teremtek számunkra, ahova biztonsággal befogadhatom, megetethetem, megitathatom, felruházhatom. Erkölcsi és fizikai jelentésében is ez az Írás által lefektetett erkölcsi normák legteljesebb kiszolgálása.

Térjünk vissza az eredeti kérdéshez és vizsgáljuk meg a baloldal elképzelését a segítségnyújtásról, mely nem a segítség exportját hanem a probléma importját jelenti. Ez a liberálisok és a baloldaliak által szorgalmazott befogadási üzletpolitika, melyet gondozó marketingszakemberei egyfajta „kultúraként” kívánnak értékesíteni számunkra (Willkommenskultur). Ahhoz, hogy megértsük miért szorgalmazzák ennyire ezt az élet és emberellenes megoldást, meg kell ismerkedünk a vezérlő szempontokkal:

  • A baloldali és liberális gondolkodás, a marxi hagyományt követve nem civilizációkban vagy kultúrákban, vallási és nemzetiségi kisebbségekben és etnikumokban, hanem kizárólag társadalmi osztályokban gondolkodik. Ilyeténképpen az Európa felé megindult embertömegben nem ismerik fel az eltérő kultúra és ebből kifejlődő szocializáció okozta veszélyeket, a más vallásból eredő morális és értékrendbeli különbségeket vagy az évezredek alatt beivódott szokások és toposzok egyénre gyakorolt meghatározó erejét. A multikulturalizmus felsőbbrendű ideájába vetett hitük és a kultúrák összemosására tett folyamatos törekvésük miatt egyfajta etnikai és kulturális színvakság jellemzi őket, így az Európa irányába megindult népvándorlás számos fontos társadalmi és szociális attribútumát úgy kommunikálják le, mintha az a munkás proletariátus elnyomását célzó jobboldali konspiráció lenne.
  • Másik fontos szempontjuk az európai népességfogyás és munkaerőhiány kezelése. A bevándorlókban a nyugati kapitalizmus gépezetét kiszolgálni képes, nagy számú munkaerőt látnak. Sajátos ellentmondás az, ahogy a magukat újbaloldalinak nevező liberálisok a baloldaliság kapitalizmusellenes hagyományait elengedve, a társadalmi osztályok harcának frontját éppen oda helyezik, ahol a kapitalizmus kizsákmányoló természete is zökkenőmentesen működhet még. Ez alapján az mondható, hogy Európa bevándorlókkal való elárasztásában a kétségtelen humanitárius szándék egyfajta nehezen emészthető jóléti sovinizmussal vegyül, ahol a befogadás egyik legfőbb célja a bevándorló dolgoztatása, így a saját jólét fenntartása.
  • A harmadik ok, egy félreértésből adódik. A migráció támogatói jellemzően globalizáció pártiak és a kultúrák, vallások, nyelvek keveredésétől azt várják, hogy a rasszizmus, a nacionalizmus, vagy a vallási ellentétek megszűnnek általa; az emberiség egy nagy boldog családdá válik. Bár a cél nemes, de tény, hogy ez az Amerikai Egyesült Államok mintájára megálmodott modell a komoly történetiséggel és önálló identitással nem, vagy alig rendelkező USA területén sem tudott megvalósulni, Európa területén épp ezért lehetetlen vállalkozás. A félreértés pedig annak a ténynek a megnemértéséből ered, hogy a globalizáció és a multikulturalizmus két teljesen ellentétes célt kíván megvalósítani: a globalizáció és a kapitalizmus uniformizáló természete, valamint a liberalizmus és a multikulturalizmus individualista szemlélete egy önmagába mindig visszaforduló, meddő önellentmondást eredményez, mely csakis hazugságokkal oldható fel, a rendszer hatékony működésének érdekében.
Forrás: america.aljazeera.com

Lampedusa, Forrás: america.aljazeera.com

Ha ezeket a baloldalt mozgató erőket egymás kontextusába helyezzük működésük közben, rögtön ismerős folyamatokra leszünk figyelmesek: a multikulturalisták által megálmodott szivárványszínű társadalmat a liberálisok által szorgalmazott globalizáció uniformizálja, így a színek összekeverése után sarat kapunk. Ezt a sarat később a multikulturalisták a kapitalistáktól eltanult marketing eszközökkel szivárványként értékesítik számunkra. Az eredmény egy önmagával folytonos meghasonlásban élő, gyökértelen társadalom, mellyel elhitették, hogy a szivárvány lábánál él, és nem érti, hogy akkor miért nyakig sáros? Ugyanezeknek az erőknek a mozgása mentén eszkalálták a migrációs válságot morális-, kulturális- és szociális válsággá a Földközi-tengeren munkálkodó NGO-k, akik ahelyett, hogy a kiinduló országban segítettek volna elfogadható körülményeket teremteni a migránsok számára, inkább a gumicsónakokban hánykolódó kiszáradt és megtört embereket halásszák össze – a mai napig. Tettükből a média segítségével morális helyiértéket formálnak maguknak és érdemi segítségnyújtás helyett – az embercsempészek által megkezdett folyamatot befejezve – a migránsokat Európa területére szállítják. Ennek végeredménye többek között a humanitárius katasztrófa szinomimájává vált lampedusa-i precedens, mely a legdélebbi olasz szigetet a csőd szélére, az olasz kormányt pedig tűrőképessége határára sodorta.

A globalizáció, a kapitalizmus és a multikulturalizmus ilyen találkozása a migrációs válságban már eddig is katasztrófákat okozott, a további károk elkerülése pedig minden humánus értékhez hű ember kötelessége! A segítő szándék mögött gyakran nem ész érvek, hanem jóléti sovinizmus, valamit a kapitalizmus és a globalizáció kiszolgálása áll. A Biblia idekeverése pusztán a keresztények dehonesztálását célozza, gyakran egyéni politikai és anyagi haszonszerzés céljából. A multikulturalizmus ideológiája ma még mindig népszerű a nyugaton, így az ilyen lózungokkal választásokat lehet nyerni. A gyakorló keresztények zsugorodó közössége elleni izgatás, az ellenségkép kovácsolása a liberálisok értékrendjét elutasító keresztény hívőkből, a sajtó- és a szólásszabadság korlátozása egy liberális zsinórmérték mentén, a multikulturalizmust elutasító emberek személyi-, közéleti- és politikai ellehetetlenítése: mindez felidézi bennünk a legvészterhesebb fasiszta idők hangulatát, miközben a rászorulókon való érdemi segítségnyújtás gyakran elmarad. Fontos látni, hogy a Willkommenskultur nem hordoz európai víziókat vagy valódi megoldásokat. A befogadás politikája semmi más, mint politika. A segítség az amit a probléma helyén nyújtunk, minden más az emberi nyomorral történő kufárkodás.