Kik az ún. 68-asok?

A különböző identitárius mozgalmak gyakran hivatkoznak az ún. 1968-as nemzedékre. Ezt a kifejezést és mögöttes tartalmát nyugaton széles körben ismerik, nálunk azonban magyarázatra szorul, hogy kik azok a 68-asok és miért fontos velük foglalkozni.

Az 1968-as nemzedéknek köszönhetők a korszakban kezdődő liberális és marxista ihletettségű társadalmi áramlatok. Ezek olyan gondolatok és eszmeiségek, melyek a közgondolkodást és a politikai diskurzust a mai napig meghatározzák és tőlük – kiátkozás terhe mellett – eltérni nem lehet, mert a balliberális dogmákat vagy inkább „hitigazságokat” kritizálni merő egyén bizonyos nagy hatalmú lobbicsoportok körében szalonképtelenné és így üldözendő eretnekké válik. Ezen generáció nevéhez fűződik a szexuális szabadosságot hirdető, közismert nevén „szexuális forradalom”, a mára igencsak megerősödött és nagy zsarolópotenciállal rendelkező homoszexuális lobbi megszületése és a különböző szélsőséges multikulturalista és rasszizmus ellenes ideológiák világra jötte és elterjedése.

Bizonyára meglepődik a tisztelt olvasó miért nevezzük főleg a legutóbb felsoroltakat szélsőséges ideológiáknak. Azért szélsőségesek, mert a multikulturalisták és „antirasszisták” Európa őshonos, fehér népeitől egy alapvető emberi jogot, az identitáshoz való jogot, és eleve a népként, etnikai csoportként való létezés jogát vitatják el. Nemcsak mint rassz vesztettük el jogunkat a létezéshez, de a jelenlegi nyugati politikai elitet képező 68-as generáció és hazai lakájai a hagyományos európai értékektől, kultúrától és vallásoktól is elfordultak, sőt a tömegmédiában állandó jelleggel nevetségessé teszik azt. A multikulti további meghatározó jellemzője, hogy egy pusztán mintegy fél évszázados, térben és időben egyaránt behatárolt ideológiáról van szó, mely hazánkba is csak legfeljebb egy évtizede kezdett beszivárogni a nyugat-európai államokból, hogy a mi társadalmunkat és identitásunkat is rombolni kezdje. Ezen ideológia felér egy valós etnikai tisztogatással, sőt fajirtással, ezen agyrém támogatása több mint hiba, BŰN. Ez a kijelentés elsőre nevetségesnek tűnhet, de amint keresztülsétálunk egy-egy nyugat-európai nagyvároson rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy a multikulturalizmust csak ily módon lehet pontosan a nevén nevezni. Ezen fenntarthatatlan ideológiának köszönhetően megdöbbentően sok európai városból gyakorlatilag etnikailag kitisztogatták a honos európai lakosságot és annak kultúráját, megdöbbentő látni, hogy a bevándorlók által uralt körzetekben gyakorlatilag karácsonyfát sem lehet látni a köztereken karácsonykor. Ha a dolgok így folytatódnak, akkor mi leszünk Európa kihalásra ítélt indiánjai.

Itt nagyon fontos még egyszer kiemelni, hogy a kisebbségi integrációt, a multikulturalizmust, a tömeges bevándorlást, az etnikai keveredést valamint a különböző rasszizmus ellenes ideológiákat csak és kizárólag az európai gyökerű országokban kényszerítik a lakosságra a különböző kormányok és lobbicsoportok. Jelen tendenciák mellet Kína mindig kínai marad, Kuvait is mindig meg fogja őrizni iszlám-arab jellegét, mert ott gyakorlatilag nem lehet állampolgárságot szerezni a honos kultúra és népesség védelmében. Csak a fehér Európa, Amerika stb. fog eltűnni egy kulturális-etnikai olvasztótégelyben. Itt fontos megjegyezni, hogy mozgalmunk nemet mond a fajgyűlöletre, de szilárdan kiáll a magyarság és európai testvérnépeink önszerveződéshez és nemzeti identitáshoz való jogáért és népként való létezésünk elidegeníthetetlen jogáért. Jelen fejezetünkben egy kicsit elkanyarodtunk a 68-as generáció múltjának megismertetésétől, de szerkesztőségünk fontosnak tartotta ezen nemzedék tetteinek jelenkori következményeit górcső alá venni, azt kielemezni, mert az ő tevékenységüknek köszönhetjük az európai kultúrához, annak szabadságeszményéhez méltatlan különböző „gyűlöletbűncselekményt” és „gyűlöletbeszédet” tiltó törvények kilobbizását, melyek nem a bűncselekmény elkövetésével járó valós kárt, hanem az elkövető gondolatait hivatottak büntetni.

Úgy gondoljuk nem szükséges azt a tisztelt olvasóinknak elmagyarázni, hogy mennyire visszafoghatja a társadalom és a tudomány fejlődését, ha egy rezsim kitalált gondolatbűnökért börtönbe zár bizonyos „eretneknek” nyilvánított csoportokat, szem előtt tartva azt a tényt, hogy a társadalomnak kell a börtönbe zárt, gondolataiért és szavaiért bűnhődő munkaképes embert eltartani.

A ma jelenleg Brüsszelt uraló és a nyugati politikai, gazdasági és kulturális elitet képező 68-as generáció a pályafutását az 1968-as franciaországi, egyetemi diáklázadásokkal kezdte. 1968 márciusában diákok egy csoportja elfoglalta a párizsi X Nanterre egyetemet, hogy az általuk „osztálydiszkriminációnak” nevezett jelenség ellen tiltakozzanak, a diákokat a rendőrségnek kellett az épületből eltávolítani. A szélsőbaloldali épületfoglalást két hónapig tartó sztrájksorozat követte, melyhez sok iskola és civil szervezet csatlakozott, ez az akció 1968 májusára lebénította Franciaországot és kis híján az akkori kormány összeomlását eredményezte. Rengeteg hasonló sztrájk és tiltakozás sorozat jött létre szórványosan, a nyugati világ különböző pontjain, de a francia diáklázadások voltak messze a legelterjedtebbek és legsikeresebbek.

Bár az 1968-as tömegtüntetés erőtlen volt egy szélsőbaloldali forradalom kirobbantásához, a marxista tiltakozóknak mégis sikerült kivívniuk az elkövetkezendő évtizedek liberális reformjait. Ezen reformok és társadalmi következményeik máig uralják a nyugati világ politikai és kulturális életét, a köznyelvben „új társadalmi mozgalmaknak” nevezik őket. Az 1968-as diáklázadások egykori résztvevői azóta magas társadalmi pozíciókba küzdötték fel magukat, javarészt ezen generáció tagjai képezik korunk politikai, gazdasági és intellektuális elitjét, jelenleg ők kultúránk meghatározó véleményformálói. Mivel az idők folyamán befolyásos pozíciókra tettek szert, fiatalságuk radikális eszméit nagy hatékonysággal tudták elfogadtatni, azt a társadalomban egyeduralkodóvá tenni. Ezen nyugat-európai társadalmi mozgalmaknak Amerikában a hippimozgalom volt a megfelelője, ott ők voltak a különböző liberális ügyek feltétlen és kritika nélküli támogatói.

A különböző identitárius mozgalmak gyakran használják azt a szót, hogy „identitás”, a francia „Új Jobboldal” egyik értelmisége Guillaume Faye a könyvében („Amiért küzdünk: Az európai ellenállás kiáltványa”) az identitás fogalmát a következőképpen határozta meg: „Egy nép identitása az, ami őt egyedivé, más népektől egyértelműen megkülönböztethetővé és pótolhatatlanná teszi.” Véleménye szerint: „Az emberiség jellemzője a különböző népek és kultúrák sokszínűsége és egyedisége. Minden fajta törekvés, mely az egyedi kultúrák és népek homogenizálására, egyformává tételére irányul a halállal, a rothadással és az entrópiával egyenlő. Az univerzalista társadalomszervezés mindig a különböző népi identitások ellen irányul egy szimpla, egyedi antropológiai modell megvalósítása érdekében. Az etnikai és kulturális identitások azonban egy egységes tömböt alkotnak, ezért egy adott kulturális és etnikai örökség fejlesztése és fenntartása előfeltételezi egy adott nép közös megkülönböztető etnikai tulajdonságának meglétét.

Fontos megérteni, hogy egy nép identitása mindig biológiai eredetű, enélkül a felismerés nélkül lehetetlen egy kultúrát vagy egy civilizációt fenntartani. Másképp fogalmazva: egy adott nép identitása és emlékei mindig továbbadott örökségen alapulnak. Az identitás soha nem statikus, hanem mindig dinamikus, mindig változik és illeszkedik, soha nem tisztán konzervatív. Az identitás az alapja egy olyan mozgalomnak mely túléli a történelem hányattatásait. Az identitás nem más, mint egy nép generációkon átívelő kontinuitása.” (Guillaume Faye: „Amiért küzdünk: Az európai ellenállás kiáltványa”)

Tehát a mi identitásunk fontos eleme, hogy nem puszta bürokratikus absztrakció, mint egy hatalmon lévő kormány hivatala által lepecsételt állampolgársági papír. Számunkra szülőföldünk a mi őseink földjét jelenti, identitásunk a mi szavainkat, énekeinket, hegyeinket és völgyeinket, a templomainkat, őseink és rokonaink nyughelyét, erdőink és kastélyaink meglétét jelenti. Azok az emberek akik identitásukat ezekre a fogalmakra építik nevezzük az európai identitárius mozgalmak követőinek.