Az Identitarianizmus

Mióta létezik itthon az Identitás Generáció, azóta kapjuk folyamatosan a a bélyegeket, hogy „kamujobberek, frankofón nacionalisták, idegenszívűek”. Minden félelem a meg nem értésből ered, így hát ez az írás álljon most definícióként a jövőre nézve is, hogy az Identitás Generáció miért küzd, mi a hitvallása.

Magát az identitárius kifejezést a nyugati baloldal kezdte használni a bevándorló tömegekre, hogy leplezzék az integráció sikertelenségét. A ’68-as forradalomra reagáló francia agytröszt (a GRECE) pedig, ezt továbbfejlesztve és adaptálva az új-jobboldali eszmeiségre, létrehozták az identitarianizmus alapjait. Mielőtt az olvasóban felmerülne, hogy „na hát megmondtam, hogy francia ideológia”, fontos itt hozzátennünk, hogy ezen kör jeles gondolkodója volt Dr. Molnár Tamás, az emigrációba kényszerült magyar katolikus filozófus is, aki meghatározó irányadója volt ezen gondolatoknak. A mi mozgalmunk az ő örökségükön alapul, fejlődik és egészíti ki az „enciklikákat”, a fejlődés örök folyamatában.

Ha azt mondom, hogy identitárius lehet a hutu törzs egy tagja is Ruandában, de az Identitás Generáció tagja nem, akkor az olvasón most heveny szemöldökhúzódást vélek felfedezni. Nézzük meg közelebbről, mi is az etnokulturális halmaz.

Erre a legmegfelelőbb ez a kép, amely jól szemlélteti azt a komplex halmazábrát, mely minden egyes Homo s. sapiens identitását meghatározza. A két alapvető értelmezési sík az etnikai és a kulturális tér, melyek egymástól elválaszthatatlanul állnak mindennek az alapjaként. Az etnokulturális egység a továbbiakban három szintre tagolódik: regionális, nemzeti és civilizációs. Minden szintet értelmezünk etnikai és kulturális síkon is, így hát vegyük sorra ezeket.
A legalapvetőbb a regionális, hiszen ez adja a magját az individuumnak. Regionális szinten az etnikai vonatkozásért túl messze nem kell menni, hiszen ez a családunk/szűkebb pátriánk. Ebbe öröklött fenotípusos tulajdonságaink, valamint a generációkon át öröklődő egyéb tulajdonságok tartoznak bele.

 

“A legalapvetőbb a regionális, hiszen ez adja a magját az individuumnak.”

 

A kulturális oldal itt már jóval érdekesebb, hiszen a regionális szinten lévő kultúra határozza meg a velünk jött tulajdonságok fejlődését, vagy degradációját. Vidéken jóval könnyebb behatárolni a kulturális oldalt, hiszen egy helyi futballklub, egy speciális népszokás, vagy egy helyi vallási vonatkozású dolog is ide tartozhat. A legegyszerűbb mindezt egy példával szemléltetnem, a teljesség igénye nélkül: Kovács Ödön született Hollóházán, édesapja és édesanyja is magyarok, azon belül pedig palócok. Ödön tehát európai ember, magyar ember, azon belül palóc (a későbbiekben hadd térjek vissza erre a három szintre). Ödönnek így aztán öröklött tulajdonságai meghatározzák a kinézetét és más, a magyarságra jellemző biológiai tulajdonságot is (sic! nem fajelméleti, strasszerista humbuki értelmezésben). Ödön Hollóházán nőtt fel, idealizált családi körülmények között, néptáncolt, rendes katolikusként él és részt vesz a többi helyi örökség megőrzésében. Így aztán Ödön kulturálisan is palóc. Viszont, ha Ödönék elköltöznek még egészen kiskorában Kiskunfélegyházára és ott ugyanúgy szocializálódik, akkor Ödön etnikailag palóc lesz, kulturálisan meg kun, na de nemzeti szinten pedig magyar.

Így aztán meg is érkeztünk a nemzeti szinthez. Minden egyes szint egy nagyobb halmaz. Csakúgy mint a regionális körben, úgy itt is található etnikai és nemzeti szint. Az etnikai magától értetődik, hiszen ahogy a regionális szinten, úgy itt is ezt a szülők határozzák meg. A kulturális itt már jóval érdekesebb, hiszen már halljuk is a kérdést: na hát oszt’ ki a magyar?

 

“etnokulturálisan ugyanúgy magyar a palóc, mint a kun”

 

Aki annak vallja magát? Hát ha csak a kulturális vonatkozását néznénk a nemzeti szintnek, akkor így lenne, de ugye van ennek etnikai oldala is. No de térjünk vissza a kulturálisra. Egy nemzet kulturális identitását az azt alkotó egyének és kisebb csoportok közös vonatkozásai (nyelvi, történelmi, edukációs, de akár a mindennapi élet apró, de jellegzetes dolgai) határozzák meg. Így lehet, hogy etnokulturálisan ugyanúgy magyar a palóc, mint a kun, holott regionális szinten sem etnikailag, sem kulturálisan nem egyeznek, a nemzeti egészt tekintve viszont nyelvük és történelmük során egybeforrtak.

A civilizációs szint – nekem személyes kedvencem, mivel eleddig egy ideológia sem tárgyalta ezt így – a legmagasabb kohéziós erő az ember identitását tekintve. Ahogy az eddigi kettőnek, úgy ennek is van etnikai vonatkozása, lásd az európai ember és van kulturális, lásd az összeurópai kulturális identitás. Hogy ez mi, azt Benoist-ék lefektették cca. 50 évvel ezelőtt: a görög-római kulturális folytonosság, valamint a keresztény alapokon nyugvó morális struktúra folytonossága, melyet a közös történelmi fejlődés kovácsolt eggyé. Röviden. Mivel ennek taglalásáról könyvek sokasága szól, ezért álljon itt ez a profán félmondat, hogy mégis tisztába tegye az európai identitást. Visszatérve Kovács Ödönre: ő európai, magyar és palóc.

 

“Az Identitás Generáció viszont tisztában van azzal, hogy a civilizációs szint megóvásáért milyen kompromisszumokat kell meghozni[…]”

 

Egyik tényezőt sem ragadhatjuk ki, mert sérül az öntudatunkat fenyegető tényezőkre adott válaszreakció. Ilyen hibába esik az ún. nacionalizmus, amely képtelen tovább gondolkodni a nemzeti szinten és habár önmagáról sokszor elhiszi, hogy más európai nacionalistákkal együtt tudnak működni, ez tettlegességig sosem megy, megmarad csupán közös koncertek és fotók szintjén. Az Identitás Generáció viszont tisztában van azzal, hogy a civilizációs szint megóvásáért milyen kompromisszumokat kell meghozni, ezért van az, hogy már számos nemzetközi akcióban bizonyítottuk, hogy a soknemzetű, szuverén mozgalmak alkotta falanx bizony megállja a helyét mind a tengeren, mind a hegyek közt és a levegőben is.

A szuverenitás egy ismét fontos tényezője a mi gondolatvilágunknak. Nálunk ezt úgy hívják, hogy etnopluralizmus. Azaz minden szinten (civilizációs, nemzeti és regionális) megillet mindenkit a pluralizmus joga. Az önrendelkezés minden egyénnek és kultúrának is jár. Ezért támogatjuk a lehető legerősebb autonómiát a székelyeknek, ezért megyünk az Európai Unió népszuverenitást sértő intézkedései ellen és ezért szeretnénk egy erős Magyarországot, egy erős Közép-Európát és egy független és a nagyhatalmak közé tartó Európát, amely nem önmagát számolja fel hazug ideológiákkal, a multikultival és az internacionalista elnyomással, hanem egy olyan „Uniót” szeretnénk, mint a görög városállamoké: egyenként erős és szuverén nemzetek alkotta európai szövetséget.

Bódi Ábel