Emlékművet a hódoltság áldozatainak!

A hőségriadó okozta meleg mellett Vágó István bődületesen magyartalan és ostoba kirohanása van kártékony hatással az egészségünkre ezen a kánikulába fulladó hétfőn. Vágó szerint a multikulti hazánkban már egyszer működött, sőt mit több, szinte magától tetőzött is!

Az államhatár védve volt, ráadásul fegyveresen, a magyar nép pedig, mégis befogadta és csak tanult a török birodalom katonáitól. Az elmaradt, primitív és sehonnai magyar nép annyira ostoba volt, hogy még enni és fürdeni sem tudott rendesen, amíg a civilizált és fejlett iszlám világ át nem vette a hétköznapok feletti ellenőrzést és meg nem tanította ezt a regulázatlan, civilizálatlan, saját mocskában tengődő, szinte kőkorban rekedt drága magyar népet.

A mérhetetlenül kegyes és fényestekintetű szultán, ’sztambuli palotájának erkélyén döntötte el, hogy embert farag ebből a hitvány, ebhitű népségből. És milyen jól tette! Ezek a barbár magyarok már belakták az egész Kárpát-medencét, ideje hát kiebrudalni őket innen! Jött is a szultán nagy sereggel, fényes győzelmet aratott Allah nevében Mohácsnál, majd az évek alatt szépen az egész Alföldet bekebelezte, hogy a magyar népnek a török uralom okulásul és fejlődéséül szolgáltassék. A létezésében csodálatos Szulejmán szultán, Allahnak hála elhajtotta anatóliai területre a harcokat és mészárlásokat túlélő ebura magyarokat, hogy ott aztán végre dolgozni is megtanuljon, ha már országát megvédeni képtelen volt.

Komolyra fordítva a szót, 1526-tól kezdve a magyarság gerincét szisztematikusan kitépte a török. A nemesség és polgárság közül, aki tudott külföldre menekült, a parasztságot pedig elhajtották rabszolgának és helyüket idegen népek vették át. Ilyenek voltak a betelepülő szerbek és más balkáni nemzetek, akik később aztán annyira jól érezték magukat a magyarok hűlt helyén, hogy Trianonban az ország 2/3-ával fizettünk nekik.

Olyan pusztulás következett be az országban, amelyet a mai napig nem hevert ki a társadalom. Igazoltan több száz magyar falu tűnt el nyomtalanul az oszmán csizmák talpa alatt és csak becsülhetjük az emberáldozatok számát, de a legbarátságosabb becslés is hatszámjegyű.

Magyarország hemzseg az emlékművektől – egyébként helyesen, de mikor lesz egy emlékműve a török-kori magyar holokausztnak? Szulejmánnak Szigetváron áll szobra, az utolsó budai pasa emlékműve ott díszeleg a várban, vagy a felavatási ceremóniára és az újkor első szultánjának érkezésére váró Gül Baba türbe éktelenkedik a második kerületben, de a rengeteg magyarnak akik jatagántól pusztultak el, az országban egy emlékműve sincs!

Most azért hát álljon ez felhívásul minden magyar közszereplőnek és politikusnak, hogy ugyanúgy kell és jár a török pusztítás áldozatainak az emlékmű, mint a kommunizmus által meggyilkoltaknak és nem szabad a feledés homályába veszejteni azt, hogy Magyarország mit kapott a töröktől, az iszlámtól és az idegen hatalmaktól.