generacio.eu cikk kép

Akik nem szerepelnek a tervekben

Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága által közzétett statisztika szerint, a mai napig, összesen 5.4 millió menekült hagyta el Szíriát a 2011-ben kezdődött polgárháború miatt. Ebből közel 1 millió Európa területére került. Az utóbbi adat azonban csak a hivatalosan a menekültstátuszért folyamodott személyekre vonatkozik, vagyis a valós számuk valószínűleg nagyobb.

Tehát a háború során Szíria 22 milliós lakossága több mint a negyedével (!) csökkent és ebben a számban nincsenek benne a háborús veszteségek. Most, ahogy a harcoknak gyakorlatilag vége és az Iszlám Állam megszűnt létezni Szíria területén, a helyi vezetőség első természetes lépese az elmenekült milliók hazahozatala lenne. Elsősorban a fiatal férfiaké, a szétvert, szétbombázott területek újjáépítésének céljából.

A valóság azonban ennél furcsább képet mutat, legalábbis ha körbenézünk a szíriai eseményeket napi szinten követő orosz sajtóban.

A harcok során a stratégiai műveletek oroszlánrészét elvállaló orosz hadsereg, 2017 decemberében kezdte el kivonulását a szíriai harctérről. A több mint két éve, 2015 szeptemberében Szíria kérésére kezdődött orosz beavatkozás természetesen nagyon szorosra fűzte a két ország kapcsolatait, így az orosz média részletékbemenő és jól-értesült formában foglalkozik a mai napig a szíriai helyzettel. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetve a háború utáni újjáépítési tervekre, melyekből Oroszország ugyancsak oroszlánrészt kíván magának.

És itt jön a képbe a fent említett furcsaság: a menekültek hazatérése egyszerűen nem is szerepel a napirendi pontok között! Ezen témakör mintha nem is létezne.. Szó esik a háború utáni tőkehiányról, nagy infrastrukturális beruházásokról, a környező (Irán, Törökország) és nem környező (Kína) országok szerepvállalásáról, olajról, műtrágyáról, erőműépítésről, fejlesztési bankokról, bármiről. De nem a menekültekről. Elvetve ugyan említésre kerülnek egy-egy általános mondat erejéig, de a végső benyomás az, hogy a tárgyalások során maga a szír kormány nulla érdeklődést mutat a lakosság “hiányzó” negyede iránt. Következtetésképpen az orosz rekonstrukciós “útitervekben” sem szerepelnek.

Úgy tűnik, hogy az immáron tragikomikus közhellyé vált “agysebészek” meg a saját szülőföldjükön sem hiányoznak senkinek. Főleg nem a szíriai vezetőségnek. Ami duplán furcsa, figyelembe véve az ország jelenlegi állapotát, ahol legalább egy évtizedig csak a háború okozta rombolások helyrehozása százezreket tudna ellátni kétkézi munkával a nagy képzettséget nem igénylő építőiparban.

A képet árnyalja az is, hogy maguk a menekültek sem sietnek haza. Ugyancsak az ENSZ jelentése szerint, 2017 decemberében mindössze 13 ezer ember tért haza Szíriába a szomszédos Libanonból. Abból a 4.5 milliós Libanonból, ahol jelenleg 1 millió (!) szíriai tartózkodik. Nem kis feszültséget gerjesztve a helyiek és a menekültek között. A menekültek erőszakos hazatoloncolását követelő hangok egyre hangosabbak a libanoniak részéről. Szó esik arról is, hogy az amúgy Szíriával jó kapcsolatokat ápoló Hezbollah terrorszervezet esetleg elvállalja a kidobó ember szerepét az ügyben.

(forrás: weforum.org)

Jogosan fel lehet vetni, hogy az elmenekült szíriai embereknek egyszerűen nincs hova hazatérniük. A szétrombolt házakban nem tudnak majd lakni, az elpusztított városokban nem jutnak vízhez, élelemhez. A felvetés jogos, de ugyanakkor a 22-es csapdájának klasszikus esete. Amennyiben sem a szíriai kormány, sem a menekültek, sem a nemzetközi közösség nem érdekelt a témában, a romok örökké ott hevernek majd a sivatagos tájban.

Apropó nemzetközi közösség.. A jelenleg is folyó, konfliktusokban gazdag diplomáciai tárgyalások kizárólag egy szíriai lakos sorsáról szólnak – Asszád szír elnökről. Az elnök hatalomból való távozását jelenleg leginkább a szomszédos Törökország vezetője sürgeti, pedig az országa területén jelenlevő 3,4 millió szíriai hazatérése ennél fontosabb feladat lenne. Annál is inkább, mert a törökök körében is nő az ellenszenv a szírekkel szemben. Még nem jutottak el arra a szintre ahova a libanoniak, de ez csak idő kérdése.

Mindeközben Európa sem jeleskedik – sem szándékkal, sem eszközökkel. Pedig az ide érkező szírek legnagyobb része leginkább migránsként , mintsem hogy menekültként definiálható. Nem csak azért mert a háborús zóna elhagyása után többszörösen léptek át országhatárokat egy jobb lét reményében. Hanem inkább azért, mert e folyamatért nem kis összegeket képesek voltak kifizetni. (A Szíria külső határainál megállt és ott menekülttáborokban tengődő többi, kevésbe jómódú 4.5 millióval szemben.) Arról a bizonyos, csempészeknek fizetett, átlagosan 2 -3 ezer dollár fejenkénti összegről van szó, melynek felét most úgy néz ki vissza is kaphatják a német adófizetők jóvoltából. Ugyanis, ugyancsak fejenként, 1200 eurót fizetne a német állam azoknak a szíriai menekülteknek, amelyek a menekültkérvényük visszautasítása után hajlandóak lennének önként hazatérni. Ezen üzlet azonban eddig nem valami népszerű – a Németországban élő kb. 600 ezer regisztrált szíriai menekültből csupán 22 ezren éltek vele idén.

Pedig ebből a pénzből, de inkább abból a sok-sok milliárd euróból amit az európaiak a migránsok európai tartózkodására költenek immáron sokadik éve, nem egy szíriai varost lehetne újjáépíteni. Szíriai kezekkel, helyi eszközökkel.

Összességében tehát elmondható, hogy az Iszlám Állam elleni háború végeztével a szíriai menekültek helyzete sem a környező országokban, sem pedig Európában nem mutat változást. Ennek fő oka, hogy jelenleg ebben nem tűnik érdekeltként sem a szíriai kormány, sem a nemzetközi közösség, de még maguk a menekültek sem. A hazatérésük pedig, még tervbe sincs véve.