Justitia, Forrás: pinterest.com

Amin a baloldal nem gondolkodik: a migrációs válság morális oldala

A migrációs válság idején sok olyan ember ragadott Bibliát, akinek talán még életében nem volt kezében a Könyv. Ez a – bibliai szóhasználattal élve – farizeuskodás komoly erkölcsi károkat okozott, és míg ezek az emberek a Biblia kiforgatásával töltötték idejüket, a rászorulókon való segítségnyújtás késlekedett, ami valószínűleg sok emberéletet is követelt.

„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. 32Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” 34„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. 35Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, 36mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. 37Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? 38Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? 39Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? 40A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

Máté 25:31-40

Az írás egyértelműen rendelkezik. A migrációs válsággal előállt sajátos szituáció azonban sajnos nem ilyen egyértelmű. Annyi leszögezhető, hogy rászorulókon való segítségnyújtás keresztényi kötelesség, ezt a Krisztusi tanítás és az általánosságban vett európai értékrend is megköveteli. Ennek a morális kötelességnek a teljesítésére azonban számos lehetőség áll Európa rendelkezésére, melyek két nagy és jól elkülöníthető megoldási csomagként csoportosíthatók.

Még csak jobboldalinak sem kell lenni, hogy belássuk: sokkal jobb a megoldást exportálni a probléma helyére, mint a problémát importálni a megoldáshoz. Előbbivel lehetőségünk van egy felmerülő problémát a gyökerénél kezelni, utóbbi esetben azonban ezeket a problémákat más, gyakran súlyosabb problémákra cseréljük. A sokszor teljes kudarcba fulladó amerikai típusú demokráciaexport helyett az európai módszer az innovációs technológia és a tudástőke (know-how) exportálása, mely számos esetben bizonyított már és melyben mi magyarok is kimagaslóan szerepelünk:

  • Az észak-afrikai térség stabilizálásának céljából a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ számos projektben működik együtt afrikai országokkal. Nigériában szárazságtűrő kukoricafajták nemesítése folyik magyar fajták bevonásával, Algériában halászati és takarmányipari fejlesztések, Tunéziában halászati és méhészeti együttműködés zajlik, Egyiptomban öntözéstechnikai fejlesztések folynak. Marokkóban a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet tevetej feldolgozási technológiát dolgozott ki, továbbá búzanemesítési program is folyik magyar genetikai anyagok felhasználásával.
  • „A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap finanszírozásával megvalósuló Egyedi döntések Program keretében támogatást elnyert „Stratégiai Együttműködések, Innováció- és Tudástranszfer Megalapozása a Szubszaharai Térségben” elnevezésű projekt keretében mindkét fél számára előnyös, hosszú távú tudás- és technológiatranszfer megalapozását és a gazdasági együttműködés előmozdítását tűztük ki célul Magyarország illetve Dél-Afrika, Botswana, Kongói Demokratikus Köztársaság és Kenya között szem előtt tartva az etikus és morális megfontolásokat.”
  • Domonyai András Kenyában európai növényfajok meghonosításával kísérletezik az ottani éghajlati körülmények között. Célja többek között az önfenntartás elérése a kontinensen, az afrikai mezőgazdaság megreformálása, új vidékfejlesztési irányvonalak feltérképezése. (Példamutató missziójához sok sikert kívánunk neki! – a szerk.)
Domonyai András Kongóban, Forrás: indexvas.hu

Hogyan találkozik a segítségnyújtásnak ez a magasabb szintű módja az Írással? Mivel a Biblia erkölcsi iránymutatásai szó szerint és szimbolikusan is értelmezhetők, érdemes több szempontból megvizsgálni az egyes erkölcsi tételeket. Az éhezés és a szomjazás nem csak testi, de lelki igényeket is jelölhet, szomjazhatjuk a tudást, éhezhetjük az elismerést. A befogadás, a felruházás és a látogatás gesztusai szintén bírnak lelki jelentésrétegekkel: a másik ember problémáját befogadhatom a szívembe is, az ő gondjából saját magamra vehetek. Felruházhatom, felvértezhetem a másik embert az őt ért csapások ellen, amennyire csak ez emberileg lehetséges. Meglátogathatom, figyelemmel kísérhetem a fejlődését, akkor sem engedem el a kezét, ha már úgy gondolom, hogy nincs szüksége rám.

A lelki szint értelemzésénél a fizikai szinteken történő értelmezés sokkal egyszerűbb: a segítség exportjával valamennyi erkölcsi tétel fizikai szinten is manifesztálódik: étel, ital, orvosság, öltözék. A befogadás tétele azonban magyarázatra szorul. A felebaráti szeretet megköveteli, hogy segítsünk, de mi történik, ha a segítségnyújtás veszélyt jelent a saját életünkre? A Biblia az élet védelmére, szeretetére és az élet értékének egyetemlegességére tanít: úgy kell tehát megvédeni a másik ember életét, hogy a sajátomat ne sodorjam veszélybe. A saját életem védelmének fontossága, ugyanakkor nem mentesít a segítségnyújtás kötelezettségei alól. A morális probléma jól tapintható, az ellentét azonban nem feloldhatatlan: leghelyesebben akkor járok el, ha nem a másik embert engedem be a saját portámra – veszélybe sodorva ezzel magamat és a családomat – hanem odamegyek, ahol a baj van, és egy új portát teremtek számunkra, ahova biztonsággal befogadhatom, megetethetem, megitathatom, felruházhatom. Erkölcsi és fizikai jelentésében is ez az Írás által lefektetett erkölcsi normák legteljesebb kiszolgálása.

Térjünk vissza az eredeti kérdéshez és vizsgáljuk meg a baloldal elképzelését a segítségnyújtásról, mely nem a segítség exportját hanem a probléma importját jelenti. Ez a liberálisok és a baloldaliak által szorgalmazott befogadási üzletpolitika, melyet gondozó marketingszakemberei egyfajta „kultúraként” kívánnak értékesíteni számunkra (Willkommenskultur). Ahhoz, hogy megértsük miért szorgalmazzák ennyire ezt az élet és emberellenes megoldást, meg kell ismerkedünk a vezérlő szempontokkal:

  • A baloldali és liberális gondolkodás, a marxi hagyományt követve nem civilizációkban vagy kultúrákban, vallási és nemzetiségi kisebbségekben és etnikumokban, hanem kizárólag társadalmi osztályokban gondolkodik. Ilyeténképpen az Európa felé megindult embertömegben nem ismerik fel az eltérő kultúra és ebből kifejlődő szocializáció okozta veszélyeket, a más vallásból eredő morális és értékrendbeli különbségeket vagy az évezredek alatt beivódott szokások és toposzok egyénre gyakorolt meghatározó erejét. A multikulturalizmus felsőbbrendű ideájába vetett hitük és a kultúrák összemosására tett folyamatos törekvésük miatt egyfajta etnikai és kulturális színvakság jellemzi őket, így az Európa irányába megindult népvándorlás számos fontos társadalmi és szociális attribútumát úgy kommunikálják le, mintha az a munkás proletariátus elnyomását célzó jobboldali konspiráció lenne.
  • Másik fontos szempontjuk az európai népességfogyás és munkaerőhiány kezelése. A bevándorlókban a nyugati kapitalizmus gépezetét kiszolgálni képes, nagy számú munkaerőt látnak. Sajátos ellentmondás az, ahogy a magukat újbaloldalinak nevező liberálisok a baloldaliság kapitalizmusellenes hagyományait elengedve, a társadalmi osztályok harcának frontját éppen oda helyezik, ahol a kapitalizmus kizsákmányoló természete is zökkenőmentesen működhet még. Ez alapján az mondható, hogy Európa bevándorlókkal való elárasztásában a kétségtelen humanitárius szándék egyfajta nehezen emészthető jóléti sovinizmussal vegyül, ahol a befogadás egyik legfőbb célja a bevándorló dolgoztatása, így a saját jólét fenntartása.
  • A harmadik ok, egy félreértésből adódik. A migráció támogatói jellemzően globalizáció pártiak és a kultúrák, vallások, nyelvek keveredésétől azt várják, hogy a rasszizmus, a nacionalizmus, vagy a vallási ellentétek megszűnnek általa; az emberiség egy nagy boldog családdá válik. Bár a cél nemes, de tény, hogy ez az Amerikai Egyesült Államok mintájára megálmodott modell a komoly történetiséggel és önálló identitással nem, vagy alig rendelkező USA területén sem tudott megvalósulni, Európa területén épp ezért lehetetlen vállalkozás. A félreértés pedig annak a ténynek a megnemértéséből ered, hogy a globalizáció és a multikulturalizmus két teljesen ellentétes célt kíván megvalósítani: a globalizáció és a kapitalizmus uniformizáló természete, valamint a liberalizmus és a multikulturalizmus individualista szemlélete egy önmagába mindig visszaforduló, meddő önellentmondást eredményez, mely csakis hazugságokkal oldható fel, a rendszer hatékony működésének érdekében.
Forrás: america.aljazeera.com
Lampedusa, Forrás: america.aljazeera.com

Ha ezeket a baloldalt mozgató erőket egymás kontextusába helyezzük működésük közben, rögtön ismerős folyamatokra leszünk figyelmesek: a multikulturalisták által megálmodott szivárványszínű társadalmat a liberálisok által szorgalmazott globalizáció uniformizálja, így a színek összekeverése után sarat kapunk. Ezt a sarat később a multikulturalisták a kapitalistáktól eltanult marketing eszközökkel szivárványként értékesítik számunkra. Az eredmény egy önmagával folytonos meghasonlásban élő, gyökértelen társadalom, mellyel elhitették, hogy a szivárvány lábánál él, és nem érti, hogy akkor miért nyakig sáros? Ugyanezeknek az erőknek a mozgása mentén eszkalálták a migrációs válságot morális-, kulturális- és szociális válsággá a Földközi-tengeren munkálkodó NGO-k, akik ahelyett, hogy a kiinduló országban segítettek volna elfogadható körülményeket teremteni a migránsok számára, inkább a gumicsónakokban hánykolódó kiszáradt és megtört embereket halásszák össze – a mai napig. Tettükből a média segítségével morális helyiértéket formálnak maguknak és érdemi segítségnyújtás helyett – az embercsempészek által megkezdett folyamatot befejezve – a migránsokat Európa területére szállítják. Ennek végeredménye többek között a humanitárius katasztrófa szinomimájává vált lampedusa-i precedens, mely a legdélebbi olasz szigetet a csőd szélére, az olasz kormányt pedig tűrőképessége határára sodorta.

A globalizáció, a kapitalizmus és a multikulturalizmus ilyen találkozása a migrációs válságban már eddig is katasztrófákat okozott, a további károk elkerülése pedig minden humánus értékhez hű ember kötelessége! A segítő szándék mögött gyakran nem ész érvek, hanem jóléti sovinizmus, valamit a kapitalizmus és a globalizáció kiszolgálása áll. A Biblia idekeverése pusztán a keresztények dehonesztálását célozza, gyakran egyéni politikai és anyagi haszonszerzés céljából. A multikulturalizmus ideológiája ma még mindig népszerű a nyugaton, így az ilyen lózungokkal választásokat lehet nyerni. A gyakorló keresztények zsugorodó közössége elleni izgatás, az ellenségkép kovácsolása a liberálisok értékrendjét elutasító keresztény hívőkből, a sajtó- és a szólásszabadság korlátozása egy liberális zsinórmérték mentén, a multikulturalizmust elutasító emberek személyi-, közéleti- és politikai ellehetetlenítése: mindez felidézi bennünk a legvészterhesebb fasiszta idők hangulatát, miközben a rászorulókon való érdemi segítségnyújtás gyakran elmarad. Fontos látni, hogy a Willkommenskultur nem hordoz európai víziókat vagy valódi megoldásokat. A befogadás politikája semmi más, mint politika. A segítség az amit a probléma helyén nyújtunk, minden más az emberi nyomorral történő kufárkodás.