Lengyel önkéntes az ostrom után (forrás: imgur.com)

Kiirtható-e az Iszlám Állam?

Szíria területén három éve került az Iszlám Állam (DAESH) irányítása alá Rakka városa, melyet – már ami a városból megmaradt – a júniusban kezdődő ostromokkal sikeresen visszafoglaltak az iraki és kurd katonai erők. A CNN által közzétett drónvideóból kiderül, hogy az Egyesült Államok pénzelte csapatok önfeledt ünneplése csupán jelképes lehet, mert a visszaszerzett szellemváros a kimenekített civilek számára jó ideig nem lehet potenciális lakóhely.

A DAESH utolsó komolyabb bázisa valóban romokban hever, és a terrorkalifátust menekülésre kényszerítették, de az is egyértelmű, hogy a megcsonkított szervezet mozgalom formájában képessé válhat az újjáéledésre. Jó példa lehet erre, hogy a tüneti kezelés következtében a kurdok már a függetlenségi törekvéseikre koncentrálhatnak, ezzel természetesen újabb brutális ellentéteket szítva a megbolygatott térségben. Az USA-nak azon kell aggódnia, hogy szövetségesei mikor ugranak egymás torkának, eközben pedig a DAESH is nyalogathatja a sebeit a háttérben. Amíg ezek a folytonos nézetkülönbségek szinte szabályszerűen fulladnak véres összecsapásokba, addig az Iszlám Állam eltüntetését csak egy utópisztikus ideaként lehet értelmezni.

A tragikus ellentétek mindig a szélsőség születését eredményezik. Ebből táplálkoznak az egyre szaporodó terrorszervezetek is, melyek az iszlám mutáns hajtásaként igyekszenek minél több kóbor lelket megtéríteni. A sanyarú emberi sorsokból nincs hiány a Közel-Keleten, így az Iszlám Államot sem lehet területi felszámolással végleg kiűzni a földgolyóról. A lelkeket megfertőző súlyos vírus kíméletlenül behálózza követőinek teljes tudatát, valamint kihat a beáramló migránstömegek megítélésére is. A közelmúlt megmutatta, hogy a félelmünk már akkor jogosnak tekinthető, ha csak minden ezredik beszivárgó képez valódi veszély faktort. Sajnos a vallási fundamentalisták számára csupán gyarló hitetlenek vagyunk, akik nem a DAESH, vagy más bűnszerv gazdatestét szolgálják.

Szomorú valóság, de továbbra is számolnunk kell a terrorizmus jelenlétével, és nem szabad ezt a kényes kérdést sikkesen átugrani, ahogyan azt néhány jóléti ország tette az elmúlt években. Az iszlám népesség rohamos növekedésével a radikalizmus és a terrorszervezetek is tovább szaporodhatnak, és azt jól tudjuk, hogy korcs normáikat nem titkoltan erőszakolják rá az ellenszegülőkre. Az már kifejezetten Európa vezetőitől függ, hogy szembenéznek-e ezekkel a kínos tényekkel, vagy továbbra is úgy gondolják, hogy a „szabadság, egyenlőség, testvériség” szentháromságot a kalifátusnak kikiáltott terrorszervezetek is magukénak érzik.

Az illegális migráció ellenőrizetlen vándorlása 2015 óta tette lehetővé, hogy az a néhány ezer dzsihadista észrevétlenül vegyüljön el a túltolt liberális eszmék által meggyengült Európában. Most azokon a sor, akik érzékelik, mi a tétje a migrációnak, képesek érett döntéseket hozni, és megállítani az erőszakos csoportok zabolátlan térnyerését a kontinens jövőjének érdekében!