bécs1

Schlacht am Kahlenberg – Azaz a bécsi Szabadság Napja

Egy héttel az első budapesti felvonulásunk után Bécsbe látogattunk, hogy szintén egy felvonulás keretében együtt emlékezzünk az Osztrák Identitárius Mozgalommal Bécs 1683-as ostromára. Abban az évben Kara Musztafa nagyvezír az osztrák főváros alá vonult seregével, hogy Európa kapuját megnyissa az oszmán horda előtt. A két hónapig tartó szakadatlan ostrom alatt a török sereghez képest amúgy is tizedannyian lévő bécsi védők száma harmadára fogyatkozott. Nem volt meghátrálás: tudták, hogy ha elvész a császárváros, akkor Európa utolsó védvonala esik el. Végül Lotaringiai Károly és Sobieski János lengyel király összevont seregei mentették fel Bécset, amely győzelemmel megkezdődött a Magyarország felszabadítását eredményező hadjárat is.

bécs2

Erre az összefogásra van ma is szükség, csak a szerepek fordultak meg. Nekünk állnak a falaink, mi biztonságban vagyunk, de európai testvéreinket szakadatlan ostromolja az iszlamizációval érkező terror. Ami pedig őket fenyegeti, az minket is fenyeget, nem ringathatjuk magunkat egy hamis biztonságérzet illúziójába. Ha egész Európa elbukik, akkor mi is elbukunk. A tegnapi felvonulás egy nagyon lelkesítő esemény volt, ugyanis a kontinens több országából érkeztek patrióta ifjak, hogy kifejezzék: ez a mi Európánk! Bécsben azt az összefogást láttuk, amelyről a baloldal prédikál, de nem képes megvalósítani. Az utolsó, még valóban európai generáció a lambda zászlajával fejezi ki egyedül összetartozását és élni akarását. Mi ebből az Európából kérünk, nem a gyenge lábakon ingó, kvótán veszekedő és önfelszámoló Unióból.