spenci

Vitaindító az identitárius eszmeiségről

Richard Spencer az alt-right meghatározó alakja (maga a fogalom is tőle származik) az Egyesült Államokban.  A National Policy Institute  vezetője, a Virginiai Egyetemen B.A. fokozaton, a Chicagói Egyetemen pedig M.A.  fokozaton végzett.  Többek között  a New York Times, a Washington Post, a Chicago Tribune is többször írt róla, vagy hivatkozott publicisztikáira. Alapítója a RadixJournal.com-nak. Habár jelen cikkben az identitárius ideológiát veszi górcső alá, jelenleg nincs kapcsolata az európai mozgalmakkal.

Ez az írás kísérleti jelleggel született. Kísérletet tesz arra, hogy párbeszédet generáljon nem csak a Radix Journal esszéversenyének apropóján (melynek fő témája az identitárius önmeghatározás), hanem abból az általános okból kifolyólag is, hogy jobban körülírjuk céljainkat és mélyebb bepillantást nyerhessünk önmagunkba.
Az utóbbi évtizedben az identitárius fogalom ismét aktualitást nyert, nagyrészt a nyugat- és közép-európai értelmiségieknek köszönhetően.

Ismét, hiszen korábban is létezett már.

Richard Spencer, a leader in the "alt-right" that mixes racism, white nationalism and populism, poses between interviews Tuesday, Dec. 6, 2016, in College Station, Texas. Spencer is scheduled to speak at Texas A&M University after being invited by a former student. Texas A&M is holding an event to highlight diversity and unity at the same time Spencer is set to speak. (AP Photo/David J. Phillip)
Richard Spencer a cikk szerzője

Érdekes módon a kifejezést eredetileg a „repli identitaire” szóösszetételben használták francia szociológusok, mely a „saját identitásba való visszahúzódásra” vagyis a diszkrimináció okozta asszimilálódási nehézségekre utal a bevándorlókkal kapcsolatban.

Hasonló értelemben használatos volt még azzal a jelenséggel kapcsolatban is, amikor az őslakosok alacsonyabb osztályai a rasszizmuson keresztül határolták el saját identitásukat a környezetükétől.
Az „identitáriusok” mint kifejezés akkor vált gyűjtőfogalommá, (“Les Identitaires”) , amikor a francia jobboldal páneurópai vonulata átvette azt, mindazokra a csoportosulásokra alkalmazva, akik szemben álltak a Nemzeti Fronttal.Bár utóbbi szintén a jobboldalhoz tartozik, nacionalizmusa etnikai alapokra korlátozódik, sőt, ma már inkább csak polgári szemléletet tükröz.
Ebben az értelemben az identitás a gyökere annak az alapkoncepciónak is, melyből a Bloc Identitaire nőtt ki 2003-ban, illetve a Génération Identitaire alakult 2012-ben.
Az identitárius fogalom a fentiek miatt gyakran esik a neologizmusokra jellemző csapdába: többnyire misztikusnak, zavarba ejtőnek, eufemisztikusnak tűnik, vagy egyszerűen csak egy újabb „-izmusnak”, ami arra ítéltetett, hogy előbb-utóbb kimenjen a divatból.
A fentiek ellenére mégis elmondható, hogy az identitárius világnézetet erőteljesnek, vonzónak tartjuk, mely számos területen hozhat még hasznot. Elsősorban azért, mert az identitást helyezi középpontba, s teszi központi kérdésévé egy többrétegű spirituális, intellektuális és (meta)politikai mozgalomnak.

Ennélfogva az nem olvad bele vagy válik részévé a különböző közgazdaságtani napirendeknek, az emberi jogoknak vagy a köz- és külpolitikáknak.

A mozgalom alapvetése, hogy mielőtt ezekre a dolgokra rátérnénk, sokkal magasabb rendű kérdésekkel is foglalkoznunk kell.

  • Kik vagyunk mi?
  • Kik voltunk?
  • Kikké válunk?

identitarian

 

S bár ezek a kérdések azt implikálják, hogy az identitás maga egyszerűen csak a „vér szava”, ez nem igaz –jóval több a származásnál, ahogyan erről a későbbiekben még szó lesz.

Másodsorban az identitarianizmus igyekszik elkerülni a klasszikus jobb-bal felosztást, mely a 20. század jellemzője volt (annak ellenére, hogy jelenleg a legtöbb identitárius jobbról érkezik a mozgalomba).

Az identitarianizmus teljesen nyitott a különböző új perspektívákra és bármely olyan elem integrálására, melyet klasszikus értelemben jobboldalinak vagy baloldalinak szokás tartani. De vajon mit jelent a „szabad piac”, a „társadalmi igazságszolgáltatás” vagy a „világbéke” anélkül, hogy előtte megfogalmaznánk, hogy mit jelképeznek számunkra a jövő tekintetében?
Harmadszor, az identitarianizmus kerüli a „nacionalizmus” kifejezést, s ezáltal az ahhoz kötődő történelmi konnotációkat.

Valójában a cél éppen a nacionalizmus történelmi emlékének leküzdése lenne, azé a nacionalizmusé, ami az európai népek között, az „európai másik” iránt ébresztett gyűlöletből fakadt.

Mint politikai fogalom, az identitás éppen a nemzetállam koncepcióját magát kérdőjelezi meg, legyen szó nagy méretekről (pl. Amerika) vagy éppen annak apróbb formáiról, melyek etnikailag jobban meghatározottak (pl. a Cseh Köztársaság vagy Skócia, Ukrajna esete vagy Quebec nacionalizmusa).
Mind a nagyobb mind pedig a kisebb államok sok különbséget rejtenek magukban, mégis egytől egyig a demokrácia, az egyenlőség, a népszuverenitás elvén és a Felvilágosodás többi vívmányán alapulnak. Franciaország idealizált koncepciója például tagadja a helyi identitás jelentőségét saját határain belül, s ugyanígy jár el a nemzetállamokat átfedő regionális kultúrák figyelembevételét illetően. Másrészt figyelmen kívül hagyja azokat a fontos mitológiai, biológiai és kulturális vonásokat, melyek egységes egésszé formálják Európát Írországtól Vlagyivosztokig.

Ahogy látható tehát, az identitarianizmus globális kontextusban értelmezendő.

spencer_es_felesege
Richard Spencer és felesége Nina Kouprianova

Bebizonyosodott, hogy elvetette a nacionalista sovinizmust és ezzel együtt azt a kicsinyes nacionalizmust is, melyet egyébként a jelenlegi világrendszer tolerál, sőt bátorít. Fontos azonban ismét kijelenteni, hogy ez nem teszi az identitarianizmust univerzális értékrenddé, szemben a baloldal, a monoteizmus vagy a legtöbb jelenkori konzervativizmus ilyen irányú törekvéseivel. Épp ellenkezőleg, az identitarianizmus alapjaitól fogva a másságra, a különbségekre épít, mely adott közösségek adott időben megjelenő kultúrájában fejeződik ki. Pontosan ebből az okból kifolyólag elveti a „térítés” iránti vágyakat is, mely egyszerre ősi ugyanakkor modern tendencia is a világban. Egy elkötelezett kommunista, liberális vagy amerikai „konzervatív” – vagy éppen keresztény, muzulmán – számára minden más emberben egy potenciális kommunista, liberális, konzervatív vagy saját hitének lehetséges követője rejlik. Ha pedig nem az, akkor valószínűleg a szabadság és igazság ellensége, azaz ellenpontja mindannak, amit ő maga szentként tisztel.

Az identitarianizmus elismeri a népek és kultúrák különböző, sokszor egymásnak egészen ellentmondó természetét és várakozással tekint a valódi sokszínűség, igazi multikulturalizmus megvalósulására.
Nyitott kérdés viszont, hogy az identitarianizmus hogyan fog politikailag megnyilvánulni – és az európai identitáriusok miképpen működnek majd együtt a különböző kultúrákat és rasszokat képviselő tradicionalistákkal – az ehhez kapcsolódó koncepciók kidolgozása egyelőre még a jövő feladatai közé tartoznak.

 

Fordította: Budapest Think Tank

Forrás:  http://www.radixjournal.com/journal/2015/6/15/identitarianisma-conversation-starter?rq=identitarian