cikkhez_edi

XXI. századi vélemény egyenesen és kendőzetlenül – az abortuszról

Nem kell megijedni, nem fogok moralizálni. Nem fogok igazságot tenni abban, mikor kezdődik az élet. Van, aki szerint a fogantatástól, van, aki szerint az első szívhangtól, van aki szerint a születéstől, van aki szerint akkor, amikor végre elköltöznek a gyerekek és megjön a határozat a nyugdíjazásról. Nem fogom leírni, hogy az abortusz gyilkosság-e vagy nem. Annyian megtették ezt előttem, bőséges a kínálat.

Anakronizmus.

Ez az első szó, ami eszembe jut, ha az abortusztéma felmerül. Nem akarunk esetleg szót emelni azért, hogy a kovács fogóval húzza ki a lyukas fogunkat ahelyett, hogy a fogorvos megtenne mindent azért, hogy megmentse? Hogy eleve el se jussunk odáig, hogy ki kelljen húzni? Mert maximum ez lenne hasonlóan korszerűtlen álláspont, mint az abortusz általános lehetősége mellett szót emelni. Én elhiszem, hogy volt kor, amikor volt ennek az eljárásnak létjogosultsága, minden egészségügyi, lelki és morális negatív hatása ellenére is. Ezeket a negatív hatásokat egyébként elmondja az orvos, ahogy azt is, hogy ha a beavatkozás következtében bekövetkezik a nem ritka tartós károsodás, az bizony nem orvosi műhiba, szóval ne szaladjál ügyvédhez, senki nem fog fizetni neked azért mert meddő lettél vagy egyéb tartós egészségkárosodást szenvedtél el. Ez vele jár. Korszerűtlen eljárás, súlyos következmények. Ez van. Megvoltak ezek mindig is, csak volt kor, amikor nem számított. De bocsánat, azóta eltelt majd’ 100 év, a XXI. században élünk már, jó reggelt, csókolom…Ma a fogamzásgátlásra millió lehetőség van. Lehet alkalmazni előtte, utána, közben. Lehet használni rendszeresen, lehet alkalomszerűen. Tényleg van minden ízlésnek, egészségügyi állapotnak, élethelyzetnek, életkornak megfelelő. Tehát aki nem akar teherbe esni, az valószínűleg nem is fog. Miért nem élünk vele, ha nem szeretnénk gyereket? Kedves nőtársaim…miért tesszük ki magunkat veszélynek, felesleges kockázatoknak, lelki traumának? Miért hozunk létre egy életet hogy aztán véget is vetessünk neki?  És azért elsősorban titeket szólítalak meg, és nem a férfiakat, mert a mi testünkről van szó, a mi lelkünkről, a mi egészségünkről. Egy férfi könnyen mondja, hogy menj abortuszra, a következményeket nem ő fogja viselni. Kedves férfiak…ne mondjátok ki ezt könnyen…nézzetek utána, legyetek tisztában vele, hogy minek teszitek ezzel ki azt, akit „szerettek”. Erre szokott lenni a válasz, hogy 100%-os fogamzásgátló módszer nincs. Valóban nincs. Ahogy 100%-osan biztonságos közlekedési mód sem, 100%-ban törésálló karosszéria sem. Repülőre szállok, számolok azzal az eséllyel, hogy lezuhanhat én meg apró darabokra szakadok. Beülök az autómba, számolok azzal, hogy sosem szállok ki belőle. Vagy lebénulok egy életre. Az élet ilyen, aki 100%-ban biztonságban akarja tudni magát, az zárja magára a sterilszoba ajtaját. Ezen az analógián továbbmenve amikor szexelek valakivel, akkor az általam alkalmazott fogamzásgátló módszer hatékonyságának ismeretében bevállalom, hogy így nekem van X% esélyem teherbe esni. Ennek tudatában hoztam meg a döntést, hogy ennek ellenére, vagy ezzel együtt ezt teszem. Nekem így is megéri. És el is érkeztünk a téma következő vonatkozásához, ami a

Felelősség.

Naigen, felelősséget azt nem szeretünk vállalni a tetteinkért, különösen nem a döntéseinkért. Én úgy döntöttem ahogy, mert ez számomra jó ötletnek tűnt. Nem jött be, most aztán jöjjön az állam, az egészségügy, az orvos, a társadalom, vegye le gyorsan a vállamról a döntésem következményének a terhét, hiszen…Hiszen mi? Nem a miniszterelnök, nem az orvos és nem a döntéshozó húzta le akkor és ott a bugyiját, hanem te. Nem ők hoztak döntést, te hoztál döntést. Persze, következmények nélküli társadalmunkban természetesnek vesszük, hogy senki nem vállalja a felelősséget a tetteiért, többek között ezért tartunk még mindig itt. A politikusok sem vállalják, igen. De ez belőlünk fakad, hiszen mi sem vállaljuk. Soha, semmiért. Mi csak döntünk valahogy aztán anyagilag, erkölcsileg álljon helyt más. Az egy szexuálisan aktív korú nőnek nehogy már újdonság legyen, hogy aktus következtében teherbe eshet. Ez a funkciója így biológiailag az egésznek. Ezért akarod jobban a ciklusod közepén, mert akkor vagy termékeny. Nem atomfizika ez… Meg kell tanulnunk azt, hogy ha hozunk egy döntést, akkor annak minden következményét vállaljuk. Ez a téma a jéghegy csúcsa, de minden másban is meg kellene ezt tanulnunk. Mondjuk kezdhetnénk akár ezzel is, jobb híján, lévén elég egyszerű következménye egy egyszerű döntésnek, könnyebb felfogni, mint a banki szerződések apró betűs részeit. Abban egyébként az egyénnek ugyanez a felelősség vállalására képtelen hozzáállása csúcsosodott ki, ne legyenek illúzióink. Az a hárítás és ez a hárítás ikertestvérek. Teherbe estem, anya vagyok, felelős a gyermekemért. Ez az egyetlen egészséges és felnőtt hozzáállás. Az abortusz a csúfos kudarc beismerése. Döntést hoztam, nem vállalom érte a felelősséget, hárítom. De ha már döntésnél tartunk, meg kell arról is emlékeznünk, mi történik akkor, ha az illető igenis vállalni akarja a felelősséget a döntéséért, azaz azért hogy lefeküdt valakivel valamilyen védekezési metódust használva, és beleesett ő abba a bizonyos, általa mérlegelt és elfogadott hibaszázalékba, így terhes lett. Ezzel érkeztünk el a társadalom egészének hozzáállásához, ami az

Álszentség.

A fiatal abortuszra jelentkező lányok elsöprő többsége tettének okaként a kényszert nevezi meg. Nyilvánvaló, hogy itt nem fizikai kényszerről van szó, tehát nem az történik, hogy valaki fegyvert fog rá, így kényszeríti arra, hogy elvetesse a gyerekét. A kényszer itt társadalmi kényszer. Mert mi történik? Ha megtartja, és felneveli, akkor azt kapja: „Mire? Segélyre? Az anyjáék nyakára?” Akkor is ezt kapja, ha képes egyébként (akár állami segítséggel) normálisan felnevelni a gyerekét. Ha úgy dönt, belátva hogy nem fog ez neki menni, és ez is egy nehéz és bátor döntés, hogy születése után örökbe adja a gyerekét, akkor azt kapja, hogy: „Hogy képes erre valaki? Milyen anya az ilyen?”. Magyarul ő a társadalom szemében innentől jó döntést nem tud hozni, mindenképpen csak elítélést kap. Ellenben ha elmegy abortuszra, azt nem tudja meg senki. Mivel felelősséget ugye nem vállalunk, ezért haladunk az árral, a kisebb ellenállás irányába. Tehát mi magunk, te is, kedves olvasó, aki esetleg elítéled és gyilkosságnak tartod az abortuszt, egyesével és együttesen is felelősek vagyunk azért, hogy ennyi ilyen beavatkozás történik hazánkban. Nagyot kell változtatnunk az emberhez, az élethez és egymáshoz való hozzáállásunkon ahhoz, hogy ez változzon. Minden kis szurka-piszka megjegyzéssel, rosszindulatú pletykálással, háta mögött való kibeszélésével egy egyedülálló vagy nem ideális életszakaszban szült anyának fiatal lányok ezreire rakjuk rá a társadalmi nyomásnak a fenti terhét. Mert eljut ez hozzájuk is, hamar felfogják ők is, hogy mi a társadalom elvárása egy nem várt esetben…aztán meg lehet szörnyülködni, mennyi az abortusz.

Nézzük, hát, mit tehetünk?

Az idejétmúlt eljárás gyakorlatának megszüntetése érdekében össze kell hogy fogjon az egészségügyi szakma. Ez megnyilvánulhatna akár kampányban, akár a jogszabályok megváltoztatásáért való kiállásban, amik az abortuszok számának csökkentését tűznék ki célul. Nekünk, nőknek át kell gondolnunk a saját testünkért vállalt felelősségünket. Abortuszpártiak kedvelt jelszava: „My body, my choice”. Igen, a te tested, a te döntésed. Így van. Csakhogy ezt a döntést nem az orvosi váróban hozod meg, hetekkel azelőtt meghoztad a saját ágyadban vagy egy autó hátsó ülésén. Ott és akkor eldöntötted, hogy a te testedben elkezdhet-e fejlődni egy másik test. Tehát legyünk öntudatosak, támogatom és egyetértek, csak korábban, ha lehet…. A társadalomnak pedig, annak minden tagjának támogatólag kell hozzáállnia azokhoz a nőkhöz, akik gyermeket várnak, és nem csak azokhoz, akiknek az életében ez ideális körülmények között, tervezetten valósult meg, hanem mindenkihez. Le kell győznünk magunkban a rosszindulatot, a gonoszt, és megerősíteni magunkban az új kis élet felett érzet örömöt és elfogadást. Nem a kommunikációnkon kell változtatni, félreértés ne essék. Hanem az egész hozzáállásunkon, belül, a lelkünkben. Lássuk meg abban a kismamában azt, aki a jövőnket hordozza. Lássuk meg akkor is, ha szegény, ha kis buta, ha véleményünk szerint rossz döntést hozott. Nem kell, hogy véleményünk legyen, nem a mi dolgunk. Csak örüljünk az életnek.

 

H.E.

Identitás Generáció Magyarország